Második fejezet

Capítulo II

Milyen egy tengerparti, milliónyi turista által látogatott város, ahol rengeteg a robogó és egyéb motorkerékpár?

-         Nyüzsgő, meleg, zsúfolt és érdekes, meleg és nagyon meleg van… - hősünk fejében meglágyulva kergették egymást a gondolat foszlányok, már-már hőgutát kapott volna, mikor észrevette, hogy az út mellett, a villamos sínszálai között fű van, nem pedig zúzott kő döglött macskával és egyéb szeméttel díszítve, vagy sima betonnal kiöntve, melybe a vendégmunkások vendégmunkájuk végén vendéglábnyomaikat hagyják a kedves utókor számára. Mivel nem akart lemaradni az érdekfeszítő eseményről, ezért nem tudta közelebbről szemügyre venni, hogy ez most igazi fű vagy csak valami utánzat. Azért megállt, csak hogy ellenkezzem velem, és hogy azt csinálhasson, amit ő akar…

Castellers

            Kaptam egy fülest miszerint emberi tornyot fognak építeni ÉLŐ emberekből pontban  12-kor az avenida Diagonal és Bac de Roda sarkán. Elég kegyetlenek az itteniek, még be is jelentik. Elgondolkodtató… Egyből eszembe jutott Déva vára. Addig próbálkoztak a derék kőmívesek, míg csak befalazták az asszonkát. Csúnya ügy volt, bár aki ösmerte az asszonyt, nem lacafacázott volna az építészeti remekművé való átalakításával, simán elvágta volna a torkát. Ismervén az emberi természetet, hogy mire is képes valójában, féltem egy szörnyű tömegmészárlásba csöppenek. Az úton odafele, legnagyobb döbbenetemre a villamos sínek között fű volt, méghozzá igazi! Megálltam volna megnézni, de egy belső, vagy külső hang, rám szólt: Sün! Menj tovább! Hát én csak azért is megálltam, hogy megbizonyosodjam a fűnek mibenléte felől.

Ez biza fű. – motyogtam magamban. Viszont mikor órámra tekintettem, láttam, hogy késésben vagyok, 5 perce múlt dél. Már biztos előhalászták a kiélezett vakolókanalakat és előkészítették a rengeteg vér felfogására a cementel teli vödröket. Szörnyű látványban lesz részem – gondoltam. Bizonyíték gyűjtés céljából hoztam magammal egy fényképezőgépet, önvédelem céljából egy gumicsirkét. Ha még nem mondtam volna a japán Gu-mi-chi iskola 6 danos feketeöves mestere vagyok, a harcművészet lényege, hogy a csit (angolul chi, vagy ki, ami egy energia, ami az emberben és környezetében áramlik szüntelen körbe-körbe-ökörbe. A kínaiak szerint a betegséget a csi szabad áramlásának hiánya okozza.) a gumicsirkén keresztül áramoltassuk, így egy halálos és sérthetetlen fegyvert létrehozva. Ehhez több évtizednyi gyakorlás szükséges, amibe a legtöbb tanítvány bele is hal (vagy bele is csirke). Kezem ügyébe helyeztem a fényképezőgépet a csirkével együtt és beléptem a körbekerített parkba, ahol már rengeteg vérre éhezett ember állt és várt. A látvány annyira szörnyűséges és vérfagyasztó volt, hogy el is csuklik az ujjam a billenty…

...