Capítulo III
Miután sikeresen felépült A Uraság a betegságából folytatom a történetet, ahol abbahagytam, éspedig: a véres tragédiába fulladt városnézést hősünk nehezen tudta feldolgozni, pedig látott már egy s mást a világ eldugott, sötét zugaiban. Hogy magához térjen elindult a tenger irányába, hogy a lágyan hömpölygő hullámok megnyugtassák felbolydult lelkét. Útközben rápillantott a sínek közötti zöld gyepre, mely jobban elősegítette a lelki békájának visszaszerzését. Mivel múltkor elfelejtett képet mutatni, ezért én most megteszem, hogy a kedves olvasó vizuális éhségét kellően kielégíthessem. Kedves egészségére:
Miután hősünk már elégedetten brekegett és kuruttyolt a tenger kékes-zöldes fodrai szeme tükrében nyaldosták a part homokját.
El/la mar
- Szörnyűség… – gondoltam – nem lehet se pattogatott kukoricát, se kólát kapni… Kérdem én, hogy szórakozzon így a nagyérdemű? Egy igazi belevaló vérontáshoz, főleg, amit be is jelentenek, legalább valami rágcsálnivalót adhatnának, persze felkínáltak egy két húscafatot, melyet a haldoklókról vágtak le, de hát az kinek kell, hiszen nyers.
Továbbindultam, a tenger felé vettem az irányt, hogy amaz morajlása megnyugtassa lelkem viharát. Sétáltam, sokat sétáltam, nagyon-nagyon sokat sétáltam…
Még mindig megyek… egy utca… egy kereszteződés… még egy utca… még egy kereszteződés… lábam visz előre, egyik szandálom mindig le akarja hagyni a másikat, persze egyiknek se sikerül, bár az fura lenne, ha sikerülne… (meg is próbáltam csak az egyik szandálommal előrehaladni, de nem sikerült, mert marha fárasztó így menni, persze jönni is) szóval határozottan lépdelek célom felé. Még mindig… (Mondom, hogy hosszú volt az út.)
A fenti bekezdést még sokáig részletezhetném, például, láttam egy kirakatot, ahol finom édességek voltak, mindenféle kalória bomba, meg elhaladtam egy pékség (panadería) mellett, ahonnan finom friss kenyér illat lengte be a bolt előtti 10 méter hatósugarú területet, ahova belépvén tüdőm megtelt a meleg kenyér ízével. Átrágtam magam e tíz méteren, s megteltem virtuális kenyérrel. Persze közben folyamatosan mentem, mint már említettem…
Végül elérkeztem a tengerhez. A Kedves Olvasó kérdezhetné, hogy hogyan is értem el úti célomat merre mentem és meddig tartott a séta. Ha valaki kívánja lépésről lépésre beszámolhatok utamról. Fejemben megannyi gondolat kelt életre és halálozott el ugyanazzal a lendülettel, ahogy lábaim rótták Barcelona járdáit. Sok mindenre gondoltam, csak úgy gyülekeztek a gondolatok a fejemben, mint a felhők és arra vártak, hogy záporként zúduljanak ártatlan eszemre, elborítva tömérdek mennyiségű vízzel, melyet végül szemem receptorai fogadtak be, midőn érzékelték a H2O ama sós változatát, melyet egyszerűen tengernek hívunk.
Spanyolul: mar. (vagy mondtam volna már?) Érdekesség, hogy hímnemű névelőt kap ily módon: el mar (nem a parton lebarnult egyedek szokták is mondani: Háá, ne mennyé túúl messzire a tengerbé, mert el-már [persze nem innen ered a maszkulin névelő]), de létezik a nőnemű alakja is: la mar. Na már most, ez azért van, mert amikor a tenger nyugodt, az ég derűs és kellemes a víz, akkor hímnemmel használják, mert az emberi faj lábaik közt lógóval ellátott egyedei is ilyenek; ezzel ellenben, mikor a tenger hatalmas hullámokat ver és már-már a frászt hozza mindenkire, akinek nincs kopoltyúja, csak tüdeje és nem bálna vagy delfin vagy teknős vagy fóka és hason-lók (igen, mert háton megfulladna a paci egy tengeri viharban), akkor a gyengébbik nem névelőjével fejezzük ki a tenger mivoltát. Persze ez lehetne fordítva is , de egyáltalán nem igaz.
Na már most, hogy mi igaz és mi nem ez csupán nézőpont kérdése. Vannak, akik szerint igaz, s vannak akik elzárkóznak az igazság elől és azt mondják nem igaz, gondolván, hogy nekik biztosan igazuk van. Persze…
Sokfelé jártam már a világban, de nem tudtam meg, hogy kinek van igaza, ezért arra a következtetésre jutottam, hogy nekem van igazam. Ezt megerősítendő, egy tanult tudós előadásán megtudtam, hogy mi is az igazság. Mindenki okulására itt megnézheti: Besenyő IV István a hülyeségről 1:08-tól kezdődik az igazságról szóló okfejtés. (Természetesen a többi is megállja a helyét, megtudhatja a Kedves Olvasó mi is az a hülyeség.)